Végre egy magyaros: János Vendéglő – Siófok

Végre egy igazi, kockás terítős, magyaros étteremben jártunk, ahol mind a fogások, mind a kiszolgálás rendben volt.

János 1997-ben nyitotta meg a vendéglőjét, ahogy ő fogalmaz:

Siófok- fürdőtelepi részén ezen a csendes, családias településen.

Akkoriban inkább egy falura hasonlított Siófok Szabadifürdő elnevezésű része. Kis főtér, kis bolt, hatalmas szabadstrandok. Régi, a kommunizmusban vagy még előtte épült családi házas nyaralók tömege. Aztán a beruházások szele ide is elért, és egymás után nőttek ki a földből a partközeli, új tömbházak. A Galerius Fürdő megjelenése pedig még tovább növelte az egykor nyugodtabb környék forgalmát. Mostanra mintha eluralkodott volna a nagyvárosi lét, ezért jómagam szívesebben emlékszem vissza a régi állapotokra. Nehéz megszokni a nyaralók keveredésének látványát, így a hely kicsit elveszítette a báját:

No, de most nem keseregni akarunk! Mert – bár nem mindenkinek tetszett ez a folyamat, – kifejezetten jó hatással volt a János Vendéglőre, amely folyamatosan tudott fejlődni és ma már lassan eljut oda, hogy egész évben nyitva tart, hála a környék fellendülésének. Mindezt saját erejükből, ugyanis egyáltalán nincs médiamegjelenésük. Ennek ellenére a Tripadvisor vendégei kifejezetten kedvelik őket és tavaly bekerültek a top10 déli parti étterembe. Lássuk, megérdemelték-e 😉

Késői ebédet szerettünk volna a helyen eltölteni, ezért nem voltak túl sokan, bőven tudtunk válogatni az asztalok között. A kiemelt képen is kivehető, hogy  az épületet kibővítették egy téli kerttel, mi már itt foglaltunk helyet. A vendéglő belülről hozza a kockás terítő feeling-et, de elegáns stílusban, igényes dísztárgyakkal kiegészítve. Nagymama lekvárjai és kedvenc tányérjai mind megtalálhatók a régi tálalón.

A kiszolgálás első osztályú volt, úgyhogy a pincérek felírhatnak maguknak egy ceruzás kisötöst, zölddel. Jelezték, ha egy étel a rágósabbak közé tartozott, ajánlottak helyette mást. Időben hozták a fogásokat, figyeltek a kiegészítő kellékekre (erős paprika stb.)

Kezdjük a a beszámoló lényegi részét!

A májgombóc leves remek volt, kellően zsíros, szép sárga alaplével, és konkrétan máj ízű töltelékkel.

Valószínűleg a legtöbb ember életében nem evett még rendes májgombócot: iszonyat finom jól megcsinálva és teljesen más élmény nyújt így az étel.

Az adag lehetett volna nagyobb mert, így arra volt jó, hogy felébressze az ízelőbimbókat a főételhez. Egy biztos: ha itt jársz érdemes megkóstolni.

Már csak azért is, mert a füstölt sajtos újhagyma leves már kevésbé alkot maradandót. Tisztességes munka, de semmi több. Bár veri a legtöbb balatoni étteremben kapható rokonát, a pirított hagyma bolti ízeket idézett, a leves pedig kissé vízízűnek tűnt. Azért elfogyott, szóval nem kell megijedni, ha rendelés után olvasod ezeket a sorokat 🙂

És akkor jöjjenek a főételek:

Ezek itt a sertés szűz mignonok, tejszínes erdei gombákkal, lepcsánkával. Nem tudod, mi az a lepcsánka? Ne aggódj, az ország egyik nagy rejtélye, miért hívják ezt az ételt ötvenféleképpen. A teljesség igénye nélkül (az egyikre biztos ráismersz):

bandurák, bere, beré, berét, berhe, bodag, bramborák, cicedli, cicege, enge-menge, görhöny, “hadi rántotta”, harula, huláble, kremzli, krumplibaba, krumplimálé, krumpliprósza, lapcsánka, lapotya, lapotyka, lapsi, lepcsánka, lepkepotyi, mackó, macok, matutka, nyist, pacsni, pacsa, placki, ragujla, recsege, röstiburgonya, rösztike, taccs, tócsi, tócsni, toksa.

Az egyszerűség kedvéért maradjunk a tócsninál. Szóval a tócsniból egy kicsit hiányzott a fokhagyma. Szerencsére segített rajta a remek gombás szósz és a kettő együtt már egészen kellemes elegyet alkotott. Mindemellé a sertés szüzet viszont nagyon eltalálták, vékony kéreggel, puha belsővel, pont ahogy kell. Így pedig a  végeredmény kifejezetten finom, ízletes lett.

A másik főétel az előételek közül került ki:

Tócsni… micsoda meglepetés! a fentebb leírtak erre a versenyzőre is vonatkoznak, viszont a fokhagyma hiányát a tejfölös szószban pótolták! Így már teljesen rendben volt, mártogatósként ajánlott igazán.

Zárjuk le a történetet a desszerttel

Sajttorta, erdei gyümölcsös szósszal. A Kistücsökben már volt szerencsénk remek desszerthez, és ez az alkotás feliratkozhat mellé a sorba. Isteni, fantasztikus és nagyon finom volt! (ez így mind egyben 😉 ). Langyos, lágy és édes a torta, némi dióval megspékelve. Az erdei gyümölcs szósz meg valami olyan tökéletes mértékben fanyar, hogy az utolsó cseppig  kinyaltuk volna a tálat, ha hagyják. A kettőt egyszerre a szádba téve érted meg igazán, miért nem fogsz soha leszokni a cukros sütikről. Ki ne hagyd, ha itt jársz.

(M)enni vagy nem (m)enni?

(M)enni, ez egyértelmű. Nem János a Balaton legjobb vendéglője, de kiemelkedő versenyző, aki megérdemli a támogatásunkat, hogy tovább fejlődhessen. Az ételek nagy része teljesen rendben volt, a kifogások pedig nem akkorák, hogy morogjunk miattuk.  Ez pedig nálunk elég ahhoz, hogy bátran ajánljuk mindenkinek.

Cím: 8600 Siófok, Szent László utca 192/a

Nyitva minden nap 12h-22h.ig.

Kép forrása: http://janosvendeglo.hu/fooldal

Mást is érdekelhet? Oszd meg velük!
Hasonló jóságok: