Biztos pont egy jó ebédhez – Csókafészek, Balatongyörök

Ismét egy olyan hely fog következni, amit méltánytalanul elhallgatnak az online médiában, és nagyítóval kell keresni a róla szóló cikkeket. Pedig kiváló étteremről beszélünk.

Ez nem más mint a Csókafészek, a Szépkilátónál, Balatongyörökön.

Nincs meg, mi az a Szépkilátó? Egyrészt egy kicsit szégyelld magad, másrészt legközelebb tervezd be a Balaton egyik legszebb részét az utazásaid közé. A látvánnyal talán csak a világosi magaspart vetekedhet.

A Csókafészeknél pedig tudják, hogy ennél ideálisabb helyen nehezen lehetne éttermet elképzelni ezért a szépkilátó szélén rendezkedtek be. Aki betér ide, mindenképp a teraszra, vagy az ablakokhoz legközelebbi helyet szemelje ki. Új élménnyel gazdagodik étkezés közben. Nagyjából ilyennel:

Ezt télen-nyáron szivesen bámulja az ember – tudja ezt a tulaj is, úgyhogy egész éves nyitvatartással csábít mindenkit. Idén februárban például nem tudtunk ebédelni náluk, mert teltházzal mentek. Még egyszer mondom: februárban…

Ennyit a körítésről, lássuk mit tudnak vendéglátás címén felmutatni.

A pincérek például csupa jót, nehéz lett volna bármi kivetnivalót találnom a felszolgálás minőségében. Rengetegen írnak a különböző online felületeken bunkó személyzetről a Balaton minden szegletében, de megmondom őszintén, jó néhány éves pályafutásom során elenyésző számú barommal találkoztam, inkább a kedvesség volt a jellemző. Tudva, mekkora stresszel és milyen fizetéssel jár mindez, tényleg nagy-nagy köszönet azoknak, akik bevállalják. Még úgyis, hogy a legtöbbüknek eredetileg nincs sok köze a szakmához…

Ez a része annyira rendben volt itt is, hogy szokásomtól eltérően megkértem a pincérlányt, ajánljon ételt. Ő rábökött a zöldborsókrém levesre mentával és a hagymás rostélyosra, én meg vigyorogva bólintottam, hogy ez így naggyon rendben lesz. Még nagyobb lett a vigyor, amikor megérkezett az első fogás:

Aki bírja a zöldborsó menta kombót, az itt megtapasztalhatja, milyen csúcsra járatva a két összetevő közti harmónia. Nos, isteni 🙂 de tényleg, semmibe nem lehet belekötni, akármennyire is szeretném. A borsón érződött, hogy nem valami fagyasztott borzalom, hanem frissen lett péppé verve hosszú, boldog élete után! A sonkás-hagymás csoda sültgombóc meg szuperül kiegészítette az egyébként is remek levest. Jár a piros ceruzás kisötös.

Aztán megjött ez:

Hagymás rostélyos, dijoni mustárral meg héjas krumplival, amit valami nagyon menő, de hamar elfelejthető névvel illettek. Nem ma ettem, de ha felidézem a szaftot, a finom kérget a húson, a tökéletes sütést… mindezt belehempergetve a pikáns mustáros csodába és a nem kellemetlenül, hanem pont eléggé zsíros krumplival megspékelve – na, olyankor csak bámulok magam elé, hogy hogyan lehet egy étel ilyen jó és nem halad a cikk megírása 🙂

Hát zseniális és kész! Egy falat nem maradt belőle és valószínűleg egy kétszer ekkora adag is eltűnt volna.

Iszonyat lelkes lettem ilyen főétel után, úgyhogy a terv az volt, hogy megkoronázom az egészet a desszerttel, amivel Kistücsök magasságokba emelkedik a Csókafészek és elfoglalja méltó helyét a Balaton csúcs éttermei között. Erre a legalkalmasabbnak a zöldalmás mákosguba-torta, bourbon vaníliaöntettel tűnt. A pincérlány ajánlását nem vettem igénybe, de úgy éreztem aznap nem tudok mellényúlni.

Pedig de… öntét nélkül nincs jó mákosguba, és ez nagy igazság. Sajnos a vaníliás íze semmilyen volt, olyan mintha ott sem lett volna. Azért meg lehetett enni, de itt pont a desszertnek sikerült lerontani egy icipicit az összképet, szemben a többi jó étteremmel, ahol ez sikerült általában a legjobban.

Azért nem panaszkodhat a Csókafészek, mert remek étterem, szuper kajákkal és kedves személyzettel. Az árak viszont már nem ilyen kedvesek, 6000 Ft felett jártam a végső elszámolásnál. Ennek ellenére csak azt tudom mondani, hogy ha a környéken jársz és belefér a keretbe, mindenképp ülj be ide egy jó ebédre, mert az egyik legjobb balatoni gasztroélményben lesz részed.