Az igazi kaja teszt: Kistücsök – Balatonszemes

Ennél klisésebben nehezen lehetne kezdeni egy sorozatot. A Kistücsök ma már legenda, sokan a Balatonnal együtt szerették meg és az ország minden pontjáról járnak ide emberek, hogy maguk tapasztalják meg, mitől lett országos hírű. Minden valamire való balatoni oldal leközölte már a maga hozsannáját, szóval mi újat lehet itt még mondani?

Szerintünk lehet, ráadásul érdemes időnként megemlékezni erről a remek helyről, mert megérdemli. Kérdés, hogy felér-e ahhoz a mítoszhoz, ami kialakult köré?

Disclaimer

Fontos infók, amiket érdemes az elején leszögezni:

  1. Az étteremben novemberben voltunk. Azóta sok minden változhatott, a menü amit ettünk valószínűleg el sem érhető, ugyanis itt szezononként cserélődik.
  2. Senki sem hívott minket. Sunyiban burkoltuk a falatokat és fizetés után távoztunk!

Lássuk a Tücsköt

A belső elrendezés nagyon letisztult és ízléses, a modern megjelenés keveredik 1-2 régebbi bútorral. Öröm megérkezni, pláne ha hozzátesszük, hogy a pincérek rendkívül profik és kedvesek – lesték minden mozdulatunkat és bátran ajánlottak étlapról. Jár a pacsi nekik!

Az ételek nincsenek túlgondolva, a legtöbb ismerősen hangzik, de sokban van valami kis csavar. Ottlétünkkor a gesztenye volt a sztár, úgyhogy ez dominálta a felhozatalt is. A rendelés után szinte egyből megkaptuk az alábbi kis ajándékkosárkát, aminek a hivatalos neve kolbászchips gesztenyével:

Ezalatt érts egy ropogósra sütött vékony kolbász szeletet, valamint gesztenyepürészerű krémet néhány kenyérrel. Kedves gesztus volt, finom is volt, bár ez lenne az alap több helyen. Ugorhatunk a levesekre!

Elkövettük azt a hibát, hogy kis adagot rendeltünk, ami nagyjából fele az eredetinek, árban pedig a 80-90%-a. Ti ne tegyétek ezt!

Szász húsleves néven fut a fent látható versenyző: kissé savanykás, de rendkívül finom, puha húsokkal ami szétolvad a szádban és jól egészíti ki a többi hozzávalót. Eléri az otthoni ízek szintjét, ami nagy dicséret egy étteremnek!

Igen, tudom 🙂 Elég ránézni és beindul a nyálelválasztásod: a gulyásleves az az ízbomba, amit lehetetlen nem szeretni, ha jól készítik el. És ezt bizony jól készítették el. Az általános éttermi színvonalat mérföldekkel előzte:

Magyaros, a szó legjobb értelmében. Ennél több pedig nem is kell.

A levesek tökéletes bemelegítést jelentettek, úgyhogy bizakodva vártuk a folytatást…

és akkor megjöttek a főételek:

Ez itt liba bőrében sütve, gesztenyével, édesburgonyával, zellerszárral, az meg ott alul kacsacomb grillezett zöldségekkel. Nem gyakran eszünk ilyen szárnyasokat, de ki merem jelenteni, hogy eddig ezek voltak a legfinomabbak, amiket kóstoltunk. Egyik sem volt száraz, de nem is tocsogott a zsírban, pont eléggé megsütötték, hogy a legjobb ízeket hozzák ki belőlük. A libánál még a gesztenyekrém is passzolt, ellentétben a kolbászchipses történettel. Nehéz szavakba önteni az élményt – azon túl, hogy csodálatos -, de a képek talán segítenek.

A főételek elfogyasztása után mi már nagyon elégedetten hümmögtünk és dörzsöltük a pocakunkat, de a pincérleányzó addig ajánlgatta a krémest, hogy úgy döntöttünk, elfelezünk egyet.

Szóval ez itt a krémes, a gyümölcshab és a pöttyök. Nem túl nagy, ugye? És ha még az árát is hozzárakjuk – konkrétumok nélkül elég annyi, hogy nagyon drága – akkor ki akarná megkóstolni? Nos, ha valaki ez alapján ítél, az nagy-nagy hibát követ el. Nem szeretném hosszasan isteníteni, de ehhez képest a Szamos krémese (ami amúgy nagyon jó!) olyan mint a citromos sör a pálinkához képest: gyenge és buzis. Hogy egy klasszikust idézzek:

Gondolj életed legnagyobb orgazmusára krémesére, szorozd meg ezerrel, és még mindig a közelében sem vagy.

Egyértelműen az ebéd csúcspontja volt. Az állaga és íze lágy, nem pedig kemény, zselészerű (nem tudok jobb szót, de szerintem mindenki sejti, mire gondolok), amivel a legtöbb krémest elrontják. Az egész tökéletes összhangban volt az enyhén fanyar habbal, valamint a kis, gyümölcsös pöttyöket, amiket úgy nyaltunk fel, ahogy nem szégyelltük.

Verdikt

Ezzel a felhozatallal teljesen megvett minket a Kistücsök. Tényleg olyan élményt ad, amit kevés hely az országban és amitől sokan tanulhatnának. Ennek az élménynek viszont ára van. Két személyre, italokkal együtt 14.000 magyar valutát fizettünk, ami az átlag magyar pénztárcának nem kevés. Mégis azt tudom javasolni, hogy érdemes 1-2 évente, a balatoni nyaralás lezárásaként beülni ide. Nem fogjátok megbánni!

Kép forrása: etterem.hu

Mást is érdekelhet? Oszd meg velük!
Hasonló jóságok: